A 160 m és a 80 m a rövidhullámú DX királyi diszciplínájának számít. Nappal alig érnek túl a saját régión, éjszaka azonban világméretű, interkontinentális utak nyílnak meg. Aki a fél világról érkező gyenge jeleket kiemeli a zajból, az a hobbi legigényesebb részét érte el. Ez a cikk elmagyarázza, miért olyan különlegesek a low-band sávok, hogyan működik a gray-line, miért fontosabb a vétel a teljesítménynél, és milyen előnyöket kínál egy alpesi telephely Ausztriában.
Miért érdemes low-band DX-szel foglalkozni?
A 160 méteres sáv (1,8-2,0 MHz), az úgynevezett topband, és a 80 méteres sáv (3,5-3,8 MHz) teljesen másként viselkedik, mint a magasabb sávok. Nappal az ionoszféra D-rétege szinte teljesen elnyeli az alacsony frekvenciákat, így csak helyi és regionális összeköttetések maradnak. Csak amikor a nap lemegy és a D-réteg felbomlik, válik lehetővé a magasabb F-rétegről való visszaverődés, és hirtelen több ezer kilométeres DX-összeköttetések is elérhetők.
Egy második szempont teszi vonzóvá a low-band sávokat: ezek téli és éjszakai ügyek. A hideg évszak hosszú, sötét éjszakáin alacsonyabb a légköri zaj, és hosszabb a közös sötétségi ablak. Nyáron, a rövid éjszakákkal és sok zivataros QRN-nel viszont a topband nehezen adja magát.
Gray-line terjedés
A legértékesebb időablak a gray line, a nappal és éjszaka közötti szürkületi zóna, amely terminátorként vándorol a Föld körül. A saját napkelte vagy napnyugta körüli percekben a csillapító D-réteg már lebomlott vagy még nem épült fel, miközben a visszaverő F-réteg még tart. Ez a mintegy 15-45 perces rövid ablak meglepően kis veszteségű utakat kínál, gyakran olyan távolságokon át, amelyek nappal teljesen zártak lennének.
A gyakorlatban ez azt jelenti: Ausztriából Észak-Amerika felé este megy a legjobban, amikor nálunk lemegy a nap, odaát pedig felkel. Ausztriából Ázsia és a Csendes-óceán felé reggel megy. A 160 m-en szigorúbb szabály érvényes, mint a 80 vagy 40 m-en: a rádióút mindkét végének egyszerre kell sötétben lennie, különben a D-réteg elnyeli a jelet. A közös sötétségi ablak a kulcs, és ez a topbandon gyakran csak rövid.
A vétel a király: Beverage és K9AY
A low-band sávokon nem az adóteljesítmény dönt a sikerről, hanem a vétel. Az adóantenna többnyire amúgy is kompromisszum, és a valódi művészet abban áll, hogy egy gyenge DX-jelet kihalljunk egy hangos, zajos sávból. Pontosan erre valók a speciális vevőantennák.
A klasszikus a Beverage-antenna, egy hosszú, lezárt drót közvetlenül a talaj fölött, jellemzően 200-500 m hosszú és a kívánt DX irányába állítva. Alig van nyeresége, viszont nagyon alacsony a saját zaja és kifejezett iránykarakterisztikája van, 20-30 dB előre-hátra viszonnyal. A hátránya: sok helyet igényel, ami nem mindenkinek áll rendelkezésére.
Kisebb telkekre a K9AY-hurok a szabványos ajánlás. Gary Breed, K9AY fejlesztette ki, és 1997-ben mutatta be a QST-ben. Elfér egy nagyjából tízméteres átmérőjű körben, és mégis jó 20 dB előre-hátra viszonyú iránydiagramot hoz létre, többnyire négy irányba átkapcsolhatóan. Az alacsony jelszint miatt egy alacsony zajú előerősítőre van szüksége. Hogy az ilyen antennákat részletesen hogyan kell megépíteni, arról a saját cikkünkben olvashat a low-band vevőantennákról (Beverage, K9AY és Flag).
Az alpesi előny
Itt az osztrák állomások az egyik legerősebb ütőkártyájukat játszhatják ki. A gyéren lakott, alpesi fekvésekben a man-made QRM lényegesen alacsonyabb, mint a sűrűn lakott térségekben: kevesebb kapcsolóüzemű tápegység, kevesebb LED-meghajtó, kevesebb ipari zavar. Pontosan ebből él a low-band vétel. Egy nyugodt zajszőnyeg hallhatóvá teszi a gyenge jeleket, amelyek máshol elvesznének a zavarködben. Aki a shackjét a legközelebbi településtől távol tartja, annak a 160 és 80 m-en valódi versenyelőnye van, amelyet a világ egyetlen erősítője sem tud pótolni.
Üzemtechnika
A topbandon a CW az első választás. A távíró birkózik meg legjobban a rossz jel-zaj viszonyokkal, sok DX-állomás és expedíció szinte kizárólag CW-ben dolgozik. Az SSB lehetséges, de lényegesen több jelet igényel. A teljesítményre egyszerű ökölszabály érvényes: 100 watt egy jó antennán veri a 400 wattot egy rosszon. Az idő és a türelem fontosabb, mint a wattok: az ember a saját napkelte vagy napnyugta előtt belehallgat a sávba, és megvárja, amíg az ablak megnyílik. Aki tudni akarja, hol aktív éppen a DX, vessen egy pillantást a DX-clusterre (dxsummit.fi).
Frekvenciák (IARU 1. régió)
- 160 m CW: 1830-1838 kHz a DX-ablak, felette contestüzem.
- 160 m SSB: nagyjából 1840 kHz-től felfelé.
- 80 m CW: 3500-3570 kHz, a DX-ablak egészen lent, 3500-3510 kHz körül van.
- 80 m SSB: 3600-3800 kHz, a DX-hívások többnyire 3790-3800 kHz körül.
Videók: low-band DX a gyakorlatban
Három videó a vételi elvtől a K9AY-hurkon át az egyszerű topband-antennáig:
További források
- Vevőantennák a low-band sávokhoz nálunk: Beverage, K9AY és Flag részletesen
- dxsummit.fi - DX-cluster aktív spotokkal a 160 és 80 m-en
- Guide to Low-Band DXing - mikor és hol nyílnak meg a sávok
73 – az oeradio.at csapata
Átláthatósági megjegyzés
Ez a cikk mesterséges intelligencia (Claude, Anthropic) támogatásával készült és íródott. A címképet MI (ChatGPT/DALL·E, OpenAI) készítette. A tartalmat az oeradio.at szerkesztősége ellenőrizte és az osztrák amatőrrádiós közösség számára dolgozta fel.
